Már megint egy olyan esemény okán keveredek (végre!) újra a blogom közelébe, amiről alapvetően nem is akarok írni. Mert sokat írnak és beszélnek róla, én is szoktam, mondhatni krónikusan, szóval elég is lehetne belőle. De mégsem; mert most egy más szempontból foglalkoztat, mégpedig nagyon, sóhajtva engedek hát az íráskényszernek. Röviden, mert a hosszú blogbejegyzéseket nem szeretjük olvasni. :-)
Meleg Méltóság (avagy Gay Pride). Most nem arról, hogy mire is vagyunk és lehetnénk ilyenkor büszkék. Arról sem, hogy a homoszexualitás nem bűn vagy betegség, és ráadásul még csak nem is magánügy. Hanem.
Kertészkedés. A heterók nem szeretnek kertészkedni. Ezzel a szomorú felismeréssel ma reggel találkoztam össze a Skype-omon, mikor pont azon gondolkodva, hogy mit is írjak, az egyik kedves kontaktom (@Anita :-)) állapotfrissítésében ezt olvastam:
“Nem mindenkinek van előítélete a bőr színével szemben. Nem mindenki antiszemita. A többségből csak a kisebbség az, a hangoskodók. De a nagy többség hallgat, egyedül a maga dolgával törődik, és ez a hiba. Hogy azzal nem tünteted el a levéltetűt a rózsáról, ha úgy teszel, mintha nem volna ott. Azzal sem, ha más rózsát vásárolsz. Azt kell megvédened, amid van. El kell pusztítanod a levéltetűt. Csak ott a baj, hogy nem mindenki szeret kertészkedni. (Marshall, P.)
Facebook. Kettőszázkilencvenhat ismerősöm van, sok vagy kevés, ahogy nézzük, szerintem pont elég ahhoz, hogy kicsiben megmutassa, milyen említésre érdemes történik éppen a világban :-). Én minden esetre tudattam az összes ismerősömmel, hogy Budapest Pride lesz, Meleg Méltóság Menet is lesz. Utóbbira végül heten velem tartottak. Krónikus (web2 függő) tudosító vagyok, elkeztem hát most is a posztolást (twitter, foursquare, facebook):
És rendületlenül folytattam, egészen a végéig:
Álljon itt most egy gyorsstatisztika, tudósítói tevékenységemhez kapcsolódóan:
A felrakott képeimre átlagosan 30-40 megtekintés volt. Összesen 16 ember jelezte valamilyen módon, (lájk, komment), hogy figyeli az eseményeket. 6-an posztoltak saját üzenőfalukon a témával kapcsolatban valamit. Tudomásom szerint az ismerőseim közül 8-10-en voltak jelen a Meneten.
És hogy mi egyéb történt a világban, a vonulásunk közben? Üzenőfalam szerint például Schmitt Pál aggódott a magyar nyelvért, születésnapok voltak, gazdátlan kutyák reménykedve keresték gazdáikat. Kutatás és konferencia is akadt, és megszületett a melegek jogairól szóló első ENSZ határozat. Ráadásul egész jó idő volt a Balatonon is. No és persze sorjáztak a macskák, azok ugye mindig, mindent visznek. Nyilván az irigység is beszél belőlem; nekem nem hogy egy figyelemfelhívó Pride fotóval, de még a gyerekem képével sem sikerült soha annyi lájkot begyűjtenem, mint a saját és mások macskáit posztoló szerencséseknek. (Pedig szerintem sokkal szebb és okosabb, mint egy macska. Na de ez most mindegy is :-).)
Szóval hát a Meleg Méltóság, a kertészkedés és a Facebook. Rövid blogbejegyzést ígértem, így a hármuk közötti viszonyrendszer részletező kifejtésétől eltekintek. Akinek megéri a fáradságot, barkácsolja össze maga. A megfejtéseket beküldök között kertészkedéshez használatos szerszámokat sorsolunk ki.
Ja igen, és felhívom a figyelmet folyamatosan induló (alap-, közép- és felsőfokú) kertészeti tanfolyamainkra. Jelentkezéseket itt is fogadok.
Kutatást végeztem meleg ismerőseim körében, akik - szintén - nem mentek felvonulni. Okok: "én inkább megélem a melegséget, nem vonulgatok" (mit él meg, hogy nem meri megfogni a barátnője kezét az utcán?) "jaj majd lefotóznak és felismernek, és akkor mi lesz" - hát neki azt tudom csak mondani, hogy mivel a (magyar) vonulók jelentős többsége heteró, ezen nem kell aggódnia.
VálaszTörlésSzombat délután elmentem a Művész moziba, egy a pride rendezvénysorozat keretein belül vetített filmre, ahol volt kb. öt ember, abból négy külföldi.
Most a fentiek részletes elemzésétől eltekintek, de nekem az a benyomásom, hogy a melegek sem szeretnek kertészkedni.
Többség - kisebbség: heterók - melegek. Én most az előbbiek felelősségéről beszéltem, mert éppen ez foglalkoztat, és leginkább őket szeretném most megszólítani. Persze foglalkoztat a kisebbségi identitás kérdése is. Ezt pozitívan megélni, mint tudjuk, sokkal nehezebb, erről és ezért elsősorban a többség tehet. Ezért is akarom őket állandóan megszólítani :-). A hasonlatot továbbgondolva (kicsit ugyan sántít, de): kertészkedni leginkább a kertésznek kell, nem a rózsának. :-)
VálaszTörlés(Művészben én is voltam, akkor tele volt a Bunuel terem, jobbára meleg férfiakkal, ha a sztereotípiáim nem csalnak (bocsánat :-) ).
Ez a kertészkedés szó kicsit erőszakosnak tűnik nekem. Az jut eszembe, hogy "a vadhajtásokat le kell vágni",permetezés és hasonlók...valószínűleg azért, mert még sosem kertészkedtem a szó szoros értelmében...:-)
VálaszTörlésHogy a melegek nem szeretnek kertészkedni, azt nem hiszem, bizonyára van, aki szeret és van aki nem. De hanem is szeretnek, az talán azért lehet, mert nagyon ügyesen megtanítjuk a gyerekeinknek, és más újonnan érkezőknek, hogyan kell, hogyan szabad, hogyan nem szabad, illik viselkedni, gondolkodni és érezni. Szeretjük a sztenderdeket, és igazodni is szeretünk hozzájuk. Kivéve persze néhány deviánst, akik szeretnék ezeket felszámolni. :-S
Az ismerőseid, halucska, a többség válaszait szajkózzák, vagy a félelmüket fejezik ki, és sajnos van mitől félniük.
Én a magam részéről képtelen vagyok elhinni, hogy valaki valóban megelégszik azzal, hogy a jogaiban korlátozva van a "többiekhez" képest...A meg nem elégedéshez pedig bátorság kell hol több, hol kevesebb. (Milyen bölcs ma valaki:-) )
Kertészkedni (is) sokféle módon lehet. :-) Mindenféle stílusok vannak itt, bizony néha mások által "erőszakos"-nak címkézett is. Aztán több vagy kevesebb sikert hoznak. És ha már a hasonlatnál időzünk, hogy mi ELLEN kell kertészkedni: én itt például - gyakran tudatlanságból fakadó - előítéletekre gondolok. Mert gyakran ezek a "vadhajtások" burjánzanak el aztán annyira, hogy ordas eszmék lesznek belőlük.
VálaszTörlésÉs igen, a bátorság. Az kell. :-)