Mit vegyek fel - újratöltve. (Ribiséta.)

Szóval hogy mit vegyek fel. Ezzel a problematikával már korábban is foglalkoztam itt a blogon, szintén egy fellépés kapcsán. Úgy általában nem jellemző, hogy életvezetésemben komolyabb fennakadást okozna ez a kérdés, mondhatni évente párszor bukkan csak elő, akkor is jobbára valami feminizmus-közeli kontextusban. Mint  most ez a SlutWalk. Az öltözetem ügye eleinte itt cseppet sem foglalkoztatott, de aztán tegnap elkezdtem olvasgatni a honlapon a kommenteket. Nem időznék most hosszan a részleteknél, a két végpontot emelném csak ki. Az egyik, miszerint  „meg lehet, nézni kik is mennek el az ilyen vonulásra. Pont azok, akiknek inkább könyörögniük kellene, hogy megdugja őket valaki.” A másik pedig: “… miért járnak a nők miniszoknyában, amiből kivillan a fél picsa, magassarkúban, tangában, meg csöcskirakós felsőben? … így árulják a portékát az utcán! A vevőnek meg joga van megnézni, és megjegyzéseket tenni rá!”

Szubjektíven kijelölve a hozzászólások egyik fő dimenziójának végpontjait,  elgondolkodtam, hogy hova is pozicionáljam magamat én ezen a magamutogató sétán, a rusnya feministától a tangabugyis cicababáig terjedően. Gondoltam  a döntést elősegítendő benézek egy ruhaüzletbe, ihletet meríteni. A ruhavásárlás egyébként elkerülhetetlen, de ameddig csak lehet, húzott-halasztott feladatnak számít. Bár hozzá kell tennem,  hogy vannak egészen szórakoztató mozzanatai is, mint például az a paranormális jelenség, amikor 50 méteren belül, az egyik üzletből átsétálva a másikba, négy számot képes változni a testméretem, S-ből XL-re. Vagy amikor elcsípek valami jó kis beszélgetést. Ahogy például azt mondja a próbafülke előtt enerváltan várakozó apuka a négy év körüli kislányának, aki már nagyon unja az anyuka ruhapróbáit: “Még hogy Te unod, de hát te lány vagy! Mit mondjak én?!” 

Bementem hát egyik kedvenc boltomba, amihez egyébként ambivalens viszony fűz, mert az ott fellelhető, elméletileg felettébb hozzám valónak érzett ruhák a gyakorlatban, testközelbe kerülve  aztán jórészt furcsa, groteszk formákat öltenek rajtam. De most megtalált a reményt keltő kivétel, szóval lesz miben menni ma RibiSétálni. Hogy azon a bizonyos skálán meg majd ki és hová helyez, végül is tulajdonképpen mindegy.  Így néz ki egy feminista. Avagy így egy feminista is kinézhet. ;-)

(Egyébként meg a  ruhák között turkálgatva, leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy megrajzoljam a témában kommentelő férfiak típusait a motivációik és férfi-normarendszerhez való viszonyulásaik alapján, de erről majd egy következőben.)