Még mindig a holnapi
előadáshoz. Tartalmi kérdések rendben, koncepció formálódik, most éppen azon igyekszem, hogy mindezt térben is el tudjam képzelni; a
prezi erre remek eszköz lesz (már ha tényleg el tudom képzelni, hogyan is mondják, a nők téri gondolkodása kevésbé fejlett...? :-S )
 |
| forrás: http://karacsonysk.blogspot.hu/ |
Nos, szóval haladok szépen, és ahogy közeledik az idő, szokás szerint lassan elkezdek praktikus kérdéseken is gondolkodni. Mint például azon, hogy mit vegyek fel. Elsőre viccesen hangzik ez a kérdés ebben a kontextusban. :-) Pedig komolyan kérdés ez, szakmai kérdés. Mert adott, ugye a téma, és adott hozzá egy "ideológiáktól nem mentes" (t.i. vállaltan feminista) előadó. No most akkor hogyan is néz ki egy feminista. A sztereotipikus kép ismert, mint például
ez. Hm. Erről eszembe jut egy konferencia; a kerekasztal-beszélgetésen nők ültek, közöttük feministák, és akkor valamelyikőjük azt mondta, miszerint a feministákról kialakított átlagos kép nagyon lehangoló, mert sokak szerint azok zsíros hajú, rosszul öltözött, boldogtalan nők. És ahogy ott ültek, hát... többen pontosan így néztek ki... :-S Persze feltételeztem, hogy nyilván csak rossz napjuk volt, utolsó éjjel készülés a prezentációra, időhiány, ismerjük a konferencia-műfajt. :-). (Minden esetre akkor megfogadtam, hogy gender témájú előadás előtt mindig hajat fogok mosni.)
Itt van tehát ez a jó kis sztereotípia-fenyegetés. Hogyan lehet elkerülni, hogy az emberről ránézésre azt gondolják, hogy "tipikus feminista", miközben pont arról magyaráz, hogy a nemi sztereotípiákkal mennyi baj is van . :-) Mert ha azt gondolják, akkor gyakran előfordul, hogy kezdik kevésbé komolyan venni, amit mond. Ez itt a stratégiai kérdés tehát. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy ráadásul festett szőke is vagyok, de persze erről is csak magam tehetek.
(Az előadás tartalmi része közben azért elkészült. Most jön a mentális forgatás...)
Utólag hozzáírva, csak a rend kedvéért: meg is lett az eredménye, mármint a mondanivaló térben forgatási kísérletének. Itt látható.
Az egyenlőség jegyében a férfiak is készülhetnének így az előadásaikra, szerepléseikre... és akkor talán nem néznének ki zsíros hajú, rosszul öltözött, boldogtalan férfiaknak. :)
VálaszTörlésA mai előadásod után, csak a hangulat miatt :) http://www.youtube.com/watch?v=SbJxOXdIFJ0&feature=related
VálaszTörlésa pedonline-ra azért nem teszem ki :P
jóóó! :-)))) szerintem még a pedonline is elbírná, finom, 'nőies' szám,
VálaszTörlésde persze lehet ezt még keményebben is:
http://www.youtube.com/watch?v=CFJl46v776c
(de ezt már tényleg ne tegyük ki ;-) )
durva szöveg, de jó hallgatni, sokszor szoktam, mikor már éppen elegem van az intellektuális esélyegyenlőségi harcból, na, akkor jól jön! :-D
Gondolkodtam ám én is, hogy akkor most hová illik az a pár gondolat, ami eszembe jutott a bejegyzés és a pedonline-os előadás kapcsán, de igazából teljesen mindegy.
VálaszTörlésKicsit bennem is megfogalmazódott az a bizonyos kérdőjel, amit Ollé János említett az előadásban. Két dolgot szeretnék megemlíteni "saját szemüvegen" keresztül - elöljáróban hozzátéve, hogy nem vitatom a feminista "ideológia" létjogosultságát. Sok kérdésben egyetértek ugyanis veled, viszont:
1. Mindig értetlenül állok az olyan helyzetek előtt, amikor sztereotípiák (jelene esetben nemi) elleni küzdelemre hivatkozva ellentétes előjelű sztereotípiákat kapunk; és véleményem szerint kicsit itt is ez történt. Hogy csak egyetlen dolgot említsek, például az "ajtón való előreengedést" egy elnyomó, maszkulin dominanciaüzenetként értelmezni szerintem egyrészt erőteljes túlzás, másrészt engem férfiként ugyanolyan sztereotípia-fenyegetésbe kényszerít, mint ami ellen (jogosan) te magad is felemelted a hangod. Ezért nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy ebben a szituációban mi a jó reakció.
2. Azt éreztem az előadás kapcsán, hogy mintha kicsit egyoldalúan lenne prezentálva ez a dolog. Mintha ebben a szemét szexista világban minden nő tehetetlenül vergődne és bele lenne kényszerítve ebbe az "elnyomásba". Nyilván van ilyen, no de ebben a kontextusban azért említsük meg azt is, hogy tinilányok tömegei osztják meg magukról pucér képeiket a világgal (pusztán szórakozásból), melyekre a "szexista" a legfinomabb jelző.
Az ÜGY szempontjából pl. itt én komolyabb veszélyforrást látok, mint az "ajtón való előreengedés" ehhez képest nevetségesen jelentéktelen kategóriáját.
Bizonytalan vagyok továbbá a tekintetben is, hogy az általad fentebb megosztott videó - amelyikben Pink egészen konkrétan ribancnak öltözve prezentálja gondolatait - mennyiben segíti a szükséges "szemléletváltást".
Frobben, örülök, hogy együtt gondolkodunk a témán! :-) Egyet érteni mindenben nem kell, meg nem is lehet, pont ezért jó beszélgetni.
VálaszTörlésAz ajtóban való előreengedésről majd a pedonline-on írok holnap,(azaz ma :-S) mert bennem is lezáratlan maradt a kérdés, legfőképpen a "helyes" magatartást illetően.
Egyetértünk abban is, hogy férfinek lenni sem könnyű, ha a tradicionális sztereotípiákat nézzük. Ezekkel ugyanúgy baj van, mint a nőket korlátozó sztereotípiákkal. Szoktunk, és kell beszélni, beszélgetni erről is. Az előadásomban most kifejezetten a nőkre koncentráltam, egyrészről mert mindezek mellett is az alárendelt csoportot ők alkotják, másrészről pedig mert vitaindítónak szántam az előadást. :-) Beszélgessünk tovább a férfi szerepekről is!
Ami pedig a pucér tinilányokat illeti: igen, sokkal nagyobb baj ez, mint hogy ki megy előre az ajtóban. De azt azért szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem a tinilányok sem a maguk örömére, "szórakozásból" teszik fel ezeket a képeket. Hanem azért, mert azt tanítja nekik a társadalom, hogy ez az, ami "értékes", értékelhető bennük, a szexualitás és a test az, ami megmutatható, másoknak (jobbára férfiaknak) tetszik. Ez definiálja őket tehát, az "elég jó" és kívánatos, szexi test. Emlegettem az előadásban is a "szubjektív objektifikáció" fogalmát, ami arról a tényről szól, hogy maguk a nők is tárgyként, kívülről nézik magukat, azt latolgatva, hogy elég jó, elég szexi-e a testük, a normához viszonyítva. Én tehát azt gondolom, hogy a tinilányok nem a saját szórakoztatásukra teszik fel ezeket a képeket, hanem a "megfigyelő" (azaz a férfiak) szórakoztatására. És azt is gondolom, hogy MINDEN ő elnyomott, és MINDEN férfi elnyomó, amennyiben a csoportok szintjén nézzük a jelenségeket. Az egyének szintjén nyilván máshogy értelmeződik ez a felállás, de szerintem a változáshoz-változtatáshoz nagyon fontos, hogy el tudjuk ismerni, hogy egy privilegizált csoporthoz tartozunk (adott esetben a férfiak csoportjára gondolok, de ez általában is igaz minden többségi szempontnál).
Pink-hez: nem elsősorban a show, hanem a dal, és annak a szövege, amit szeretek.
http://www.azlyrics.com/lyrics/pink/uurhand.html
Nyilvánvaló, hogy nem az intellektuális, kifinomult érvelésről szól, de tudod, elárulom most akkor, hogy néha kifejezetten jól esik ilyen "durva" szövegeket is hallgatni, amikor az embernek elege van az értelmiségi diskurzusból a témában, vagy mondjuk éppen letapizták a metrón, és nagyon pipa emiatt. :-)
A show-hoz pedig: "ribancnak öltözve", hm, nekem ez is egy sztereotípiának tűnik, ami azt mondja, hogy ha egy nő megmutatja a testét, "kihívó" ruhában, az akkor nyilván szexuálisan hozzáférhető. A szám pedig pont erről szól, hogy nem... Mert "I'm not here for your entertainment...It's just you and your hand tonight." ;-)
Utálom az ilyen blogokat, mert egyáltalán nincs most időm mégis muszáj egy mondatban reagálnom.
VálaszTörlésBár értem mire gondolsz azzal, hogy "csoportok szintjén", de mégis a "MINDEN ő elnyomott, és MINDEN férfi elnyomó" passzus a kollektív felelősség olyan kategóriájához tartozik, amitől irtózom. Ez a "szubjektív objektifikáció" nagyon jól hangzik és érthető reakció is, mégis azt gondolom, hogy ez egy kicsit a felelősség áttolása kategória. Ilyen "Bocsánat, nincs mit tenni, mert ezt várja el tőlem a többségi társadalom, megosztom hát magamról a dögös képeket... alkalmazkodom az elvárásokhoz" - itt akkor már a szolgalelkűség vs. autonóm személyiség kérdéskörét feszegetjük, ami inkább "jellembéli" és kevésbé "nemi" kérdés. Hogy férfiként privilegizált csoporthoz tartozunk azt elfogadom, na de kicsit a "könnyebb ellenállás" mindent ezzel megmagyarázni.
Sokat gondolkodtam a fenti diskurzus kapcsán erről a kollektív felelősség kérdésén, meg az autonóm személyiségen. Jó sok minden jutott az eszembe róla, úgyhogy mindjárt egy blogbejegyzés lesz belőle :-)
VálaszTörlésA tinilányokhoz kapcsolódóan addig is pár gondolatott itt szeretnék leírni a szolgalelkűség vs autonóm személyiséghez.
Igazából mindkét dologgal kapcsolatban, amit itt felhoztál, Frobben (a kollektív felelősség elutasítása és a társadalmi elvárások szolgalelkű átvételének bírálata), úgy érzem, ugyanabból a gondolatból fakad. Úgy tűnik nekem, hogy Te alapvetően hiszel az egyéni szabadságban, abban, hogy mindig lehetőség van a választásra, így a felelősség is az egyént terheli. Értem a gondolatot, és sok helyzetben úgy gondolom én is, hogy eszerint kell eljárnunk (pl. mikor nem nézed tétlenül, hogy valakit egy csoport módszeresen kicsinál).
Ugyanakkor van ebben az ideában szerintem némi illúzió is, ami azt állítja, hogy az egyén mindig, minden helyzetben képes függetleníteni magát a társadalmi elvárásoktól, csak nagyon kell akarnia. A csapda ebben az, hogy ezek az elvárások gyakran olyan mélyen épülnek be, hogy egyáltalán nem vagyunk tudatában annak, hogy ez eredetileg "külső" dolog volt. (zárójelben mondok egy személyes példát: annak elvárása, miszerint egy gusztusos nő nem szőrös, egy meglehetősen kegyetlen társadalmi elvárás, amit ma már én nyilvánvalóan tudok, ugyanakkor hiába: egyszerűen képtelen vagyok szépnek látni a szőrös lábamat, így hát beállok a sorba, és szőrtelenítek...)
Amikor tehát a tinilány (aki korából adódóan még nem igazán reflektív )pucéran pózol a neten, akkor egészen egyszerűen eszébe sem jut, hogy ez rossz lenne. Nem gyakorol tehát "rendszerkritikát". Ugyanakkor a mi felelősségünk pont ott van, hogy másféle "rendszert" is megmutassunk neki, és támogassuk abban, hogy másként is definiálhatja értékesnek magát, nem pedig csak mint a vágy tárgya.
Hát így valahogy, mindjárt megírom akkor a tágabb kontextusát is a kérdésnek egy új bejegyzésben. :-)
Az egyéni szabadság tekintetében tudom, hogy sajnos nincs minden helyzetben választási lehetőség, de pl. a fent említett szituációkban szerintem van.
VálaszTörlésÉs a felelősségünk nem (csak) ott van, hogy mutassunk egy másféle "rendszert". Igen, az lenne az üdvözítő, na de ha nem tudtuk még megcsinálni azt a más rendszert, akkor szóljunk már arról, hogy nem kell feltétlenül mindent rezignáltan elfogadó bólogató kutyává züllenünk. A "nemzetközi helyzet fokozódik" (lásd fogyasztói társadalom) és szutyok a rendszer, na de azért legyen már az egyénnek is felelőssége!