 |
| forrás: http://nepszava.com/ |
A szép nő itt most Gryllus Dorka, a frankó meg a kiáltvány a sajtószabadságért. A szép nő ezek után felolvassa a kiáltványt. Mást nem mond, jön, olvas, megy. Közben persze mindvégig szép.
Ezek után most azon gondolkodom, hogy vajon egyesek szerint hogyan függ össze a szépség azzal, hogy valaki – adott esetben egy nő – tudja, mi a „frankó“. Mert ez szerintem inkább azzal függhet össze, hogy valaki okos, lényeglátó, bölcs, akármi, tehát valamely belső, mondjuk intellektuális és/vagy személyiségbeli jellemzőjével. (Az egy másik kérdés, hogy létező dolog-e egyáltalán a „frankó“, de erről aztán végképp nem akarok most írni.)
Meg azon is gondolkodom, hogy Gryllus Dorka vajon miért vállalta el a felolvasást.
Elképzeltem, ahogyan ezt mondja magának: „Szép vagyok, ez pont passzol ahhoz, hogy kiálljak pár ezer ember elé, és felolvassam azt a kiáltványt“. (Szerintem nem ezért tette, de erről sem írok, majd elmondja ő, ha akarja.)
Aztán meg azon is gondolkodom, hogy a nem szép (ez meg milyen kategória már :-S) nők akkor mégis mit remélhetnek. „Frankó“ ügyben és úgy általában is. Sajtószabadságot talán igen. Az független a szépségfasizmustól.
Valamelyik bejegyzésben idéztek egy számot (reklám lenne, ha beírnám az előadót-szám címet? :) ), így szól az egyik sora:
VálaszTörlés"okosnak, szépnek, szajhának kell lenni" (ja, és ér ilyen szavakat ide írni? Semmiképp nem szeretném átvinni az itt lévő jó kis intellektuális diskurzust vagdalkozásba, szóval csak idézek!). Na szóval ez vonatkozik a nőkre. Másképp nem figyelnek oda rá se férfiak, se nők, ez van jelenleg. A férfinak meg csak okosnak kell lenni, a többi nem számít, már figyelnek is rá.
Meg még ezzel kapcsolatban eszembe jutott Naomi Wolf Szakmai Szépség Feltétele. De a "szakmai" szót akár itt most zárójelbe is lehet tenni.
Talán a változtatás felé vezető út első lépése az lenne, hogy persze, semmi nem lehetetlen egy nő számára sem, de ne tagadjuk, hogy a mai világban, ahol gazdaságilag is 2 átlagfizetésre (vagy többre) van "kalkulálva" egy háztartás, a nőkre háromszor annyi teher hárul (munka, család-háztartás, szépség), hogy ugyanoda jussanak, ahova a férfiaknak tulajdonképpen egy műszakkal (munka) is sikerül. Ez megy CSOPORT- és TÁRSADALMI szinten. Aztán ha ezt sikerült elfogadnunk, akkor az egyéni felelősség nevében végezzen a család minden felnőtt tagja ugyanannyi (mindennapi) háztartási feladatot, és ne az legyen, hogy az egyik fél beSEGÍT a házimunkába. Aztán utána jöhet a többi, hogy a gyereknevelést is jobban meg tudják a párok osztani, és nem az lenne, hogy a gyerek 18. szülinapján mutatkozik be szinte a gyerekének, hogy "helló, én vagyok, aki eddig azt a pénzt kereste, amiből élt a család" (ez ugyan nem saját gondolat, de már beépült a személyiségembe :) ). Szerencsére, azért egyre több ilyen családi berendezkedést látni, de még mindig jó erősen kell őket keresni.
Lehet, hogy most csapongok egy kicsit, és nem teljesen ehhez a bejegyzéshez illik minden, amit írtam, de most bukkantam erre a blogra, most olvastam végig minden bejegyzést és hozzászólást, úgyhogy kavarognak a gondolataim.
De a sajtószabadság nevében én most ide írom a véleményemet mindenről, a technika szépségtől függetlenítő lehetőségét kihasználva :).
Örülök, hogy ideírtad, Manna! :-) Gondolatkavargás jó!
VálaszTörlésMindenféle szavakat lehet használni hozzá, ha helyén valóak (egymást illetni persze nem lehet mindenféle szavakkal, de ez nem is kérdés itt most).
Az emlegetett szám jó, irigylem a benne megelevenített nő lazaságát, bár az a strófa, miszerint "mit ér a kígyód, ha nulla a hatalma", no azt azért nem hiszem el neki... Persze lehet egyénileg ezzel próbálkozni, és semmibe venni a férfihatalmat, és egyéni szinteken lehet győzelmet is aratni, bizonyos férfiak felett (kétes győzelem ez nyilván...), ugyanakkor meg hát a helyzet az, hogy csoport- és társadalmi szinten nem lehet úgy csinálni, mintha nem létezne az a bizonyos hatalom.
A férfiak számára gyakran pont így jön ez le; egyéni szinten nem élik meg hogy lenne nekik ilyesmi, és ebből a mély személyes tapasztalatból kiindulva nem értik, tényleg nem, hogy akkor mégis miről beszélnek a nők, amikor elnyomva érzik magukat. A "trükk" pont ez benne; mert a dolgok kulcsa nem az egyéni szinten van itt. Na, már megint itt a vesszőparipám, ez a társadalmi izé :-)
ez ugyan elég régi poszt, de csak most találtam meg, ezért most írok hozzá. :) előrebocsátom, hogy abszolút feminista vagyok, a lehető legtöbb értelemben, a nőnapi virág-ügyeket én kevésbé látom súlyos dolognak, de ez most mindegy. viszont ennek a bakátsnak átvitt értelemben egy dolog miatt van igaza szerintem. én is mindig miniszoknyában megyek tüntetni :) éspedig azért, mert annyira hozzászokott az összes férfi - és nő is, sok - ahhoz, hogy a politika nem női dolog stb, hogy tüntetésre csak savanyú picsák járnak, akik rondák, és ezért nincs aki dugjon velük, ezért foglalkoznak politikával meg úgy egyáltalán minden olyasmivel, ami nem összeegyeztethető a háztartás-szépség szentséggel, hogy meglepő tud lenni, ha fiatal jócsajok is ott vannak, ez rá tudja irányítani a figyelmet arra, hogy talán gondolkozzunk el egy kicsit ezen a nézeten, drága uraim. /persze tisztelet a kivételnek mint mindig/. szóval egyáltalán nem ebből a megközelítésből, hogy csak akkor figyelnek egy nőre ha szép, hanem abból, hogy borítsuk fel a sztereotípiát. feltehetőleg bakáts úr nem erre gondolt amúgy :)
VálaszTörlés