Én egyetértek Bagdy Emőkével. A“férfi
és női magfunkció” létezik. Körülbelül ez minden, amiben egyetértek vele
annak kapcsán, amit a nemi szerepekről nyilatkozott. Először beszéljünk tehát a magról. Ha jól
értem, szerinte ez valami evolúciósan meghatározott, veleszületetten
mindenkiben ott lévő, alapvető késztetés arra, hogyan kell igazi férfivé és
igazi nővé válnunk. Aztán meg itt van a baj, hogy ezt a bennünk élő magot szegényt
elsorvasztja a “posztmodern, rosszul
értelmezett emancipáció”. (Vajon milyen lehet a professzor asszony szerint
a helyesen értelmezett emancipáció?)
![]() |
forrás: http://www.geekquality.com/smulder/ |
Pedig nincsen jól, és elég régóta és nagyon sokan mondják ezt. A
hagyományos nemi szerepekkel baj van. Kényszerek közé
szorítanak sok férfit és nőt. A csoportok szintjén is baj van velük, mert
egyenlőtlen viszonyokat teremtenek. És össztársadalmi szinten is megint csak baj,
mert a nemi egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat a rendszer szintjén is újratermelik.
A nemi szerepek kutatásának (gender studies) hatalmas tényanyaga
halmozódott fel az utóbbi fél évszázadban, többek között a pszichológiai
tudományok területén is. Ezt a tudást nem
valamiféle gyanús feminista szektákban terjesztik, hanem például
egyetemeken oktatják, jónéhány évtizede. Ahol például elmondják (én pont ma a
gender kurzusunk bevezető előadásán), hogy a társas viselkedés – így a nemi
szerepekkel kapcsolatos viselkedés –
visszavezetése biológiai okokra (mint például a nemi kromoszómák és a hormonok)
manapság egy túlhaladott és redukcionista elképzelés. “Férfivá és nővé avatni az ivarérett egyedet” nem a hormonműködések
fogják, hanem az a társadalom, amelyben él. A kertészkedés, ugye.
Milyen jó lenne, ha nem egyenmagokat ültetnénk. De ilyen
szándékokkal jelenleg még inkább csak gerillakertészkedünk.
(Utóirat: én azért reménykedem abban, hogy az újságírói ideológiai
elfogultság torzította a mondanivalót, és a feltett sugalmazó kérdések utólag
szerkesztődtek. Mert egy ilyen – valójában tényként kinyilatkoztatott -
kérdést, miszerint “kizárólag két
különnemű ember szövetsége esetén lehet családról beszélni” egy felelős
szakember ma vissza kell hogy utasítson. Bagdy Emőke válaszában erre utaló
explicit jel nicsen. Igaz, a felelete
semmilyen módon nem is válaszol erre a kérdésre…)
Önismétlő magyar szellemi pengeváltás? - kérdezi a déja vu-nk.
VálaszTörlés1939-ben Németh László kirukkol a Kisebbségben című nagyívű kiáltványesszéjével. Benne szűkítő tendenciával írná újra a magyar irodalomtörténetet, proskribálva és kitagadva belőle bizonyos ellenőrizhetetlen kritériumok szerint beazonosítani próbált alkotókat, irodalmi notabilitásokat.
Erre a maródi Babits Mihály erőnek erejével tollat ragad, mert úgy érzi, egy efféle deklaráció ellen „pajzzsal és dárdával” kell kikelnie az érdemeseknek.
Megpróbálkozva az önmérséklő dekonstrukcióval, konstatálnia kell: „Különös módon itt együtt van tehetség és felelőtlenség”. Tanulmányában Németh ugyanis a „visszametszés” botanikai elvét hurcolná be a szellem területére, mondván, azzal majd végre „levágja a fölös hajtásokat, hogy a törzs maga zavartalanabbul, erőteljesebben fejlődhessen”. Ennek során az elkötelezett némethi „kritika ollója [...] csak arra való, hogy a satnyát irtsa, a beteget vagy az élősdit”, méghozzá a következő eltökélt stratégia szerint: „mindent levagdosni, hogy csak az ősi, szent tuskó maradjon, a hamisítatlan, vad, vén, dísztelen tönk, mint egy dacos és babonás bálvány!”
Mindezekért írókollégája programszövegét „kissé balkáni tünetnek” kell lássa. A reszketeg hangú Babits ítélete lesújtó és sommás: „egy őrült kertész látomása ez”, melyben Németh „diktátora, zsarnoka” akar lenni a fának. Gondolkodótársa a botanika műfogását importálná a szellem területére. Ezzel logikai és tudományterületi határsértést követ el. Művelete ezért illegitim és megengedhetetlen. Ráadásul Németh eközben még azt sem veszi észre, hogy „szellemének sokkal, de sokkal több kapcsolata van azokkal, akiket elítél, mint azokkal, akikkel a kordivat s személyi sérelmek hatása alapján rokonszenvezni szeretne”.
Finom allúziók, nüansznyi iróniák. Jó újraolvasni az időtlen érvényű bírálatot.
Fontos vita volt ez hajdanán. (Formailag persze: provokáció és rá adott reflexió.) A maga módján a mostani is a nyomába ér, mutatis mutandis. Bő 70 évvel később ezt is két szellemirányító szaktekintély vívta. Akiknek megadatott, hogy már nőként tegyék ezt meg.
Forrás: http://mek.niif.hu/05200/05258/html/04.htm#90
VálaszTörlésKözben a professzor asszony elhatárolódott: http://hvg.hu/itthon/20130920_Bagdy_Emoke_helyi_tema
VálaszTörlésKedves lépcsőházy, nem először történik, hogy a hozzászólása(/od) következményeként elhúzódó gondkolkodást kapok. És ez nem mellékhatás...! A fenti szöveg elképesztően sűrű, és nem jutok a végére, akárhányszor olvasom - de annyit már sejtek, hogy nem is ilyen céllal kell olvasni... :-)
VálaszTörlésPedig de. Csak túlíródnak. És elállják az inspirálójukra néző kilátást. Holott csak az eredeti látvány értékeit kívánnák saját prizmán át mutogatni.
TörlésDe innentől diétára fogom őket. Alig várják, hogy (aszkézis-)próbára tegye őket egy újabb gondolatmenet.