Maghasadás

Én egyetértek Bagdy Emőkével. A“férfi és női magfunkció” létezik. Körülbelül ez minden, amiben egyetértek vele annak kapcsán, amit a nemi szerepekről nyilatkozott. Először beszéljünk tehát a magról. Ha jól értem, szerinte ez valami evolúciósan meghatározott, veleszületetten mindenkiben ott lévő, alapvető késztetés arra, hogyan kell igazi férfivé és igazi nővé válnunk. Aztán meg itt van a baj, hogy ezt a bennünk élő magot szegényt elsorvasztja a “posztmodern, rosszul értelmezett emancipáció”. (Vajon milyen lehet a professzor asszony szerint a helyesen értelmezett emancipáció?)

forrás: http://www.geekquality.com/smulder/

Na most, mag szerintem is van. Csak nem azért, mert eredendően ott van, hanem mert elültetik, bizony; úgy kerül az oda. A vetőgépet pedig úgy hívjuk hogy nemi szocializáció. Nagyon sok kertész szorgoskodik azon, hogy az elültettett mag kicsírázzon, majd szépen növekedjen. Locsolgatjuk szorgosan nemi sztereotípiákkal, ha ez nem volna elég, akkor tápoldatnak nyakon öntjük jó adag szexizmussal. Nő, növöget. Aztán meg be lehet takarítani a tradicionális nemi szerepek termését. Össztársadalmi szinten nagy a hozam; mindenki szépen teszi a dolgát, és elhiszi, hogy így van ez jól.

Pedig nincsen jól, és elég régóta és nagyon sokan mondják ezt. A hagyományos nemi szerepekkel baj van. Kényszerek közé szorítanak sok férfit és nőt. A csoportok szintjén is baj van velük, mert egyenlőtlen viszonyokat teremtenek. És össztársadalmi szinten is megint csak baj, mert a nemi egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat a rendszer szintjén is újratermelik.

A nemi szerepek kutatásának (gender studies) hatalmas tényanyaga halmozódott fel az utóbbi fél évszázadban, többek között a pszichológiai tudományok területén is. Ezt a tudást nem  valamiféle gyanús feminista szektákban terjesztik, hanem például egyetemeken oktatják, jónéhány évtizede. Ahol például elmondják (én pont ma a gender kurzusunk bevezető előadásán), hogy a társas viselkedés – így a nemi szerepekkel kapcsolatos viselkedés  – visszavezetése biológiai okokra (mint például a nemi kromoszómák és a hormonok) manapság egy túlhaladott és redukcionista elképzelés. “Férfivá és nővé avatni az ivarérett egyedet” nem a hormonműködések fogják, hanem az a társadalom, amelyben él. A kertészkedés, ugye.

Milyen jó lenne, ha nem egyenmagokat ültetnénk. De ilyen szándékokkal jelenleg még inkább csak gerillakertészkedünk.

(Utóirat: én azért reménykedem abban, hogy az újságírói ideológiai elfogultság torzította a mondanivalót, és a feltett sugalmazó kérdések utólag szerkesztődtek. Mert egy ilyen – valójában tényként kinyilatkoztatott - kérdést, miszerint “kizárólag két különnemű ember szövetsége esetén lehet családról beszélni” egy felelős szakember ma vissza kell hogy utasítson. Bagdy Emőke válaszában erre utaló explicit jel nicsen. Igaz, a  felelete semmilyen módon nem is válaszol erre a kérdésre…)