A mammut meg a piszkos munka

Tóth Györgyinek

„... álmodom egy olyan világról, amikor ha egy pasi egy ennyire önös érdekeit szolgáló dologgal próbálkozik, akkor ezzel feltartóztathatatlan kacagásrohamot és térdet csapkodást vált ki, és azt mondják neki, hogy "ez nagyon ügyetlen próbálkozás arra, hogy mással végeztesd el a piszkos munkát, öreg!". Ahelyett, hogy egy női hírportál "provokatívnak" és "megosztónak" minősíti, ami valójában maradi, közhelyes, szexista, heteronormatív, és tele van hazugságokkal és csúsztatásokkal.“ – Tóth Györgyi

Nem akartam én írni JoósIstvánról, láttam pedig, hogy ne láttam volna a karácsonyra időzített “provokatív és megosztó” interjút az NLC-n. Nem tudok én nem látni olyant, ami a feminista – ma-éppen-jobb-hely-ez-a-világ - nyugalom megzavarására alkalmas. Ha mégsem látnám, úgy mindig számíthatok ismerőseimre, akik lelkesen táncba hívnak, küldözgetve elgondolkodtató/idegesítő/idióta tartalmakat, különféle felütésekkel, mint például hogy:  “Kíváncsi vagyok a véleményedre” vagy: “Ez miért van szerinted?”. A kérdések jórészt nem igaziak, mert tudják, mit gondolok. Erről árulkodnak a kijelentés-mellékleteik is, mint például hogy: “Ne kapj infarktust!”  

kép forrása: 

http://commons.wikimedia.org/wiki/

Képzeljük most azt, hogy a világ híreinek halmaza egy értékes morzsákból, fura reszelékekből és felesleges zsebpiszokból álló nagy kazal. Nos, ehhez képest én egy olyan mágnesnek érzem magamat, ami ismerőseim fiókjaiban pihen, erőtere szemmel láthatatlan. Ám azonnal láthatóvá válik, amint bemozdulnak rá bizonyos dolgok ebből a kazalból – hogy az analógia működjön, mondjuk a fémből lévők (vö. Fém Fatál :-)).

Próbálok egyszerűbben fogalmazni (mert a két deci Gere-féle vörösbor kissé talán túlbonyolította előző sorokat), szóval mondjuk, hogy bevillan nekik: “Na, mit mond/ana/ erre a Szabó Móni?” A tulajdonnév egyébként tetszőlegesen kicserélhető másik, általuk ismert nőjogi/esélyegyenlőségi/társadalmi igazságossági ügyekben elkötelezett személy nevére.  Ami itt érdekes, az maga a jelenség, nem a személy, aki ilyenkor megidéztetik.

Ha ugyanis valakinek eszébe jut egy ilyen referencia-személy (nevezzük “kirakatfeministának”?), akkor feltételezhető, hogy azt is tudja; itt valami nincsen rendben. Mert szexista, igazságtalan, méltánytalan, egyenlőtlen, satöbbi. Már csak az a kérdés, hogy ha így van, akkor vajon miért nem emel szót?

Félköltőiként ellebbentve a kérdést, kedves ismerőseimet szeretném bíztatni arra, hogy tegyenek legközelebb egy próbát! Amikor reflexesen jön a gondolat, hogy “Na ezt elküdöm a Szabó Móninak”, nos, akkor álljanak meg egy pillanatra, jusson eszükbe ez a bejegyzés, amiben azt kérem, hogy ahelyett, hogy nekem küldik el a linket/cikket/hírt, szóval azt az időt, amit erre fordítanának, inkább szánják arra, hogy megírják, hogy mit gondolnak róla, mégpedig kommentben, a hír forrásánál!

Gondolatkísérletként lefuttatva, ha elég sok ismerős (meg ismeretlen) ilyet tenne, akkor nem kellene szembesülni olyan lehangoló arányokkal, mint például a Joós cikknél, amin több ezer lájk díszeleg pántlikaként, azt a csalóka látszatot adva, hogy milyen csinos egy kalap is az.

Nos, szóval nem akartam én írni a Joós cikkről, és tulajdonképpen nem is fogok. Az elmúlt napokban, míg én gondolatkísérleteket végeztem egy gyógyvizes medencében ülve, a mágneses mező meg a kommentek áramlásának hipotetikus irányait illetően, szerencsére voltak, akik a tettek mezején: Dézsa, BarokEszter, AntoniRita.

Összeáll szépen, hogy mi a baj ezzel a kalappal. Valójában nem is kalap egyébként, hanem ugye óriáskígyó, ami lenyelte az elefántot, azaz itt egy másik ormányos szerepel, a vulgárevolúciós mammut. Ami ugyanúgy kihalt, mint a "spontán bátorsággal" vele szemberohanó ősférfi. Utóbbiról egyébként gyanítható, hogy valójában sose létezett, hanem csak egy városi legenda, akit sörözés közben, vagy Nagy Igazságok kinyilatkoztatásakor meg lehet idézni. 

Én így az év végére valahogy beleragadtam az elméleti síkomba, és innen álmodozva most csak annyit tudok még hozzátenni, hogy Tóth Györgyi - a bejegyzés mottójában idézett – álma az én álmom is.

Boldog Új Évet!