De tényleg, miért nem vasal a férfi?

Ez a bejegyzés a vasalóról, meg a vele végezhető tevékenységről szól, vagy talán mégsem. A címe  - kis kiegészítéssel - kölcsönzött; az “ismeretterjesztő pszichológia” egyik klasszikus kérdése ez, amikor is a nemek közötti különbségek hosszú évezredekre visszanyúló történetét taglalják. Az ilyesmit a mammutvadászattól és bogyógyűjtögetéstől szokás kezdeni, meggyőző evolúciós érvekkel - mint például a biológiai különbségek és a szaporodás kalandjai - eljutva posztmodern korunkig, a pénzkereső tevékenység és az fizetség nélküli háztartási munka nemekhez rendelt dichotómiáját “elég jól” magyarázva. Erről majd talán máskor, most visszatérnék inkább a vasalódeszkához.

.

https://www.facebook.com/dumanyu

Szóval be lettem idézve (mondhatni raportra hívtak :-)) egy aktuális Facebook üzenet kapcsán valakinek a falára. Itt a kapcsolódó kép, ami látványosan is átadja az üzenet egymondatosra kerekített lényegét: Ne vasaljon! A megszólítottak a Nők, azok közül is elsősorban a gyerekkel bíró, háztartási munkák alatt roskadozó, hajszolt anyák. Gyorsan terjed az áthúzott vasaló képe a tömör felszólítással, főleg nők osztják és beszélnek róla, valamiféle felszabadító üzenetet látva benne. (Érdekes lenne tudni, hogy amikor felbukkan a hírfolyamban, vajon hány férfinak jut eszébe, hogy itt most őt szólította meg valaki, letiltva a vasalásról?! Ha van ilyen, kérem, hogy kommentben feltétlenül jelentkezzen! :-)).

A teljes üzenet kétségkívül összetettebb, mint az egymondatos summázata; Vekerdy tanár úr válaszol többek között arra a kérdésre egy beszélgetésben, hogy mit üzen az édesanyáknak:

„Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól. Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből.“

Hm. Olvasgatva a hozzászólásokat, egy részük leragad a vasalódeszkánál; ki miért igen vagy nem, ha végül mégis, mikor és miért, meg hogyan. Ezen túlmutatóan is vannak persze gondolatok, mint például hogy “aki Anya, az tudjon lemondani a dolgokról” (gondolom a vasalás oltárán…), vagy akad helyretevős vélemény:  “ahelyett hogy szülnétek, meg vasalnátok, inkább lófrálnátok a szintén nem szülő barátnőkkel, Ön megvalósításra (sic!) hivatkozva“. A nem-vasalás és ezzel összefüggésben a gyerekek elhanyagolásának vétke és/vagy réme is megjelenik, mint ahogyan az olyan hangok is, amelyek szerint például „nem CSAK az anyának kell vasalni, megteheti más is“.

Összességében a beszélgetés így vagy úgy, de leginkább mégis arról szól, hogy itt van végre egy „felmentő beszéd“, nem is akárkitől, hanem egy komoly szakembertől! Azt mondja, hogy a nőknek szabad, sőt, kell is lazítani a háztartásvezetésben. Ez  eddig egy jó üzenet. Aztán az indoklás, miért is jó a lazítás; mert így jól, jobban érzik magukat a nők, amitől pedig jobb anyák lehetnek. Jobb anyának lenni is jó. Szóval tehát kevesebb házimunka – jobb anyaság, nyilván nem pusztán ettől, de ez is fontos. Szinte látom már, ahogy Facebook csoport(ok) alakul(nak) a vasalás bojkottjára.

Hát, sajnos már megint ünneprontónak kell lennem; nekem nem tetszik ez a fajta házimunka alóli felszabadítás. (Szőrszálhasogató kérdés, ezért csak zárójelben, de mi is lesz a meg nem csinált házimunkával? Eszembe jut egy nagyon álságos jótanács, amikor azt mondják a szétszaladt háztartás romjain üldögélőnek, hogy “lazíts már egy kicsit, megvár, nem szalad el az a vasalás!” Hát ez egészen biztos, köszi, milyen relaxáló egy gondolat!) A hiányérzetem viszont nem a (meg nem csinált) házimunkától van itt, hanem mert folyamatosan az a kérdés motoszkál, hogy hol vannak a férfiak mindeközben? Mert az anyák jobb anyák lehetnek mondjuk kevesebb házimunkával, de hogyan lesznek a férfiak közben meg jobb apák? Nekik nem kell(ene) javasolni esetleg, hogy lemondhatnának valamiről? Vagy még inkább, nem kellene valami plusz felelősség vállalására bíztani őket? A vasalódeszkánál maradva a példa kedvéért, mondjuk szépen csendben kézbe vehetnék azt a vasalót. De nem azért, hogy a megfáradt anyukákat “tehermentesítsék”. Hanem azért, mert pontosan ugyanannyira az ő felelősségük is, hogy ha valakinek éppen szüksége van a családban egy vasalt nadrágra vagy ingre, akkor legyen olyan.  Férfiak nélkül tehát nem megy. Ahogy az egyik kommentelő kissé élesen, de találóan fogalmaz:

„Kicsit elegem van, hogy Vekerdy mindig a nőkre, anyákra vetíti ki a gyereknevelés kívánalmait, hogy az anya maradjon otthon minimum két évig, anya mit (ne) csináljon az új évben, az apákat meg sem említve. Hogy bizony ők is vegyék át a gyereket, lassítsanak a munkahelyen, vasaljanak, mert ez a ne vasaljon, mondókázzon csuhébabával a kezében szépen hangzik, csak mint minden Vekerdy-elv, idealista.“

Nem barátságos szó (igaz, én nagyon szeretem :-)), és talán meglepő is egy ilyen bejegyzésben viszontlátni, de mégis csak le kell írnom, szóval hogy paradigmaváltás kellene. A mostaniban körülbelül az van, hogy a háztartás vezetése alapvetően mégis csak “női felelősség”. Ha  modernebbül gondolkodik egy pár erről – és most figyeljük meg a kifejezést! – akkor besegít a férfi partner is. A kijelölt tereink viszont továbbra is ugyanazok; a nők helye elsősorban a házon belül, a férfiaké pedig azon kívül van. Ebben a paradigmában gondolkodva azt mondani a nőknek – és a vasalásról váltsunk most a mosásra kicsit a példa kedvéért - hogy hagyják a dagadt ruhát másra, meglehetősen álságos. Merthogy ebben a rendszerben nincsen azt kire hagyni a padláson.

Blogajánló: levegőbe beszélés helyett, Csakazolvassa nagyszerű írása a két paradigma közötti különbségről.

.

.