Írtam már egyszer a szépségről és a sajtószabadságról, most pedig a tanárnők szépsége foglalkoztat,
igaz, nem magamtól jutott eszembe, hanem mert az egyik bulvárlap keresi a legszebb tanárnőt. Komoly 8 fős mezőny bontakozik ki, őket a
“szakavatott zsűri” választotta ki. A képek mellett rövid bemutatást is
találunk a jelöltekről, megtudjuk például, hogy a “barna szépség” “szerencsés alkat” (t.i. sportol és nem
kövér), valamint hogy a gyerekek élvezik, hogy tanítójuk fiatal. A “szőke
ciklon”-t, aki már a babáival is tanárosat játszott, az idősebb nebulók randira hívják. A “török
férj”-jel büszkélkedő jelölt elmondja, hogy – bár a török férfiak rajonganak a
szőke nőkért – ám ha komoly kapcsolatot akarnak, akkor a személyiséget nézik. Ő
maga barna, és színészi ambíciókat is dédelget, a török szappanoperákat
megcélozva. Nem csak önjelölt versenyzők vannak, a spanyol szakos tanárnőt
például, aki “amúgy (!!) éppen doktorira jár”, az osztálya nevezte be. Itt tart
most a párosok bemutatása, hátra van még a fele, kíváncsian várom, őket hogyan
tálalják majd.
Addig is, míg a többi jelölt megérkezik, nézzük meg, hogyan
konstruálódik itt a szépség (a nőké) meg a szörnyeteg (a szépségfasizmusé). A
jelöltek átlagéletkorát tekintve például – ugyan a pontos kort nem minden
esetben árulják el – úgy 35 körül lehet a határ. A fényképeket nézve a pózok
nagyon hasonlóak (vö. ‘szexi póz’), még ha némileg eltérő is a kivitelezése
annak. Testalkatuk – szerencse vagy egyebek okán – soványnak mondható. A szépségüket igazolják az apró történetek
is; randipróbálkozások, a férj
visszajelzése, gratuláló szülő. Nőiességük további kis bizonyítékait is elénk
tárja az újságíró, például hogy nem szigorúak a “hálás kicsikkel” vagy hogy
kislányként babáztak.
A szépséggel összefüggésben, ám azon messze túlmutatóan itt van a
fentebb már idézett doktori tanulmányok esete. Erről a jelöltről tudunk meg
egyébként a legtöbb szakmai dolgot – ezeknek ugyan nincs köze a szépségéhez,
maximum annyiban, hogy azt az elképesztő feltételezést sugallják, hogy ráadásul
még okos is lehet! Az amúgydoktori,
tehát a hab a tortán. Mindazonáltal úgy sejtem, hogy ebben a versenyben nem
okvetlenül fog a jelölt előnyére válni. Mert itt pont elég lenne, hogy
egyszerűen csak szép.
Térjünk rá az igazi kérdésre ezen a ponton: vajon miért érte utol a
tanárnőket is ez verseny? (Avagy mivel érdemelték ki ezt a büntetést…?) Hogyan
illeszthető az eddigi megmérettetések sorába? Kerekesszékes szépségverseny, kismama szépségverseny, roma nők szépvségversenye. Kisebbségi csoportok, akiknek külön kategóriában
kell/lehet bizonyítaniuk, hogy “ahhoz képest” ők is szépek. A tanárnőknek vajon mit kell bizonyítani?
A törteket elmagyarázni, megtanítani a gyerekeket írni vagy
spanyolul; kompetenciákat igénylő küldetés. A szépség vajon miféle tanári
kompetencia lehet? A tanárképzésben eltöltött másfél évtizedes
tapasztalataim birtokában sem
tudom elhelyezni a kompetencia-mátrixban.
Annál inkább látom a helyét
és a funkcióját, ha az ugyancsak másfél évtizedes (véletlen egybeesés! :-)) társadalmi nemi szerepek terén szerzett jártasságom birtokában magyarázom. Egy mondatba sűrítve: a nőt elsődlegesen a teste (szépsége)
definiálja, mégpedig úgy, ahogyan azt mások ítélik meg (vö. szakértői
bizottság). Minden egyéb csak ezután következhet; "amúgy".
“A Bors szépségvesenyén szeretne befutni.” – írják az egyik jelölt
terveiről. A kérdés már csak az, hogy hova fut? Milyen jutalma lehet egy olyan
versenynek, ahol “Magyarország legszebb tanárnője” lesz valakiből?
Na most meg itt a dilemma, hogy megosszam-e ezt a bejegyzés; mert
elrontani mások játékát trollkodás. A tanárnőket bántani nem szándékoztam. Remélem
hogy jó tanárok.
A képlet beszédesen groteszk és faramuci: az imperatív szépségideál esztétikai szempontja szerint díjazni egy szociálhigiénés-emocionális-intuitív stb. praxisú tanárt (egykor: pedagógát, vö. filozófus – filozófa mára kiveszett nyelvi nemiség-szabálya). Avagy: az univerzálisan sekélyes megítélési dimenzióval mérni a saját értékautonómiával bíró életterületet.
VálaszTörlésEzúttal miért ők kerülnek sorra? (Stílszerűen:) szépségflastrom a lehetetlen bérhelyzetre és a politika időnkénti hangulatkeltő presztízs-szőnyegbombázására. Az előírt diák fiúfantáziák lehetséges tárgyaiként felmutatásukkal fizeti ki szelektív borravalóval a Rendszer a zokszó nélkül betagozódó munkaerejüket (társadalmi reprodukciós fogaskerekek).
Különben mintha valami wellnessvíkend lenne a jutalmazás: ennyi szociális olajcseppre futja a (rendszer)orgánum fukar malompréséből. Amit tehát nem a jó pedagógus, hanem a „jó nő” érdemelhet ki. Aki lehetőleg azokkal a kikapósan kacér – nők epitheton ornans-ai – manírmozdulatokkal adózik a rá emelt fényképezőgép lencsecsillanásának. Miközben a hiábavaló bon mot szerint az emberi arcon a leghatásosabb szépítőszer az értelem...